Grafittömítések és mire kell figyelniük

A grafittömítések a sokoldalúan felhasználható tömítőanyagok közé tartoznak, és a legnagyobb hőmérséklettartományban használhatók, azaz -260 °C és 600 °C között. Felhasználható paramétereik tartományában még a még mindig népszerű azbesztes "Klingerit" anyagot is felülmúlják. A grafit olyan anyag, amely nem öregszik és nem veszíti el tulajdonságait** az idő múlásával. Másrészt viszont érzékeny a kezelésre és a beépítésre. Ezen okok miatt a grafit tömítéseket például perforált lemezzel vagy nikkelfóliával erősítik meg.

A grafittömítések egyik fő paramétere az oxidáció.

Az oxidáció, azaz a hőmérséklet és az oxigén hatására bekövetkező anyagvesztés csökkenő feszültséget eredményez a csavarokban, csökkenő fajlagos nyomást a tömítésre és végül szivárgást a karimás kötésben.

A grafit minőségét és ezáltal oxidációval szembeni ellenálló képességét a bányászott csapágy tisztasága határozza meg. Egyszerűen fogalmazva, minél magasabb a grafit klorid-, fluorid- és kéntartalma, annál nagyobb és gyorsabb a grafittömítés oxidációja. Ugyanakkor ezek a szennyeződések lyukkorróziót okozhatnak a karimás tömítőfelületeken.

A grafittömítések oxidációját a TGA-elemzéssel lehet kimutatni, amely a súlyvesztés elvén működik.

TGA analízis vizsgálati eljárása: Egy 2-3 g tömegű grafitmintát először egy órán keresztül 100°C-on szárítunk, majd két órán keresztül 670°C-on és 7 l/perc légáramnak tesszük ki. Az oxidációs értéket a vizsgálat végén a maradék tömegből számoljuk ki.

Értelemszerűen tehát minél nagyobb a grafitveszteség a TGA-elemzés során, annál rosszabb a vizsgált grafit minősége. Sajnos a csehszlovák piacon olyan anyagokkal is találkozhatunk, amelyek oxidációja 80% és 99% között mozog. Azért legyen óvatos, és kérje el a grafit tömítések szállítóitól a TGA elemzés eredményeit.